Laci

A fák iránti szeretetemet és érdeklődésemet gyerekkoromból hozom, a Mecsekben nőttem fel egy kedves kis faluban az erdő szélén. 

Fiatal felnőtt életemet teljesen más úton indítottam a fővárosban, komédia szakot végeztem és sokáig szabadúszó kreatív tartalomgyártóként tevékenykedtem. 

Hamar kialakult bennem a vágy, hogy olyan projektekben vegyek részt, amelyek valamilyen formában hasznára vannak a világnak, vagy legalább nem teszik azt rosszabb hellyé. Ez szép kihívásnak bizonyult médiamunkás kisvállalkozóként, de egész jól alakult a sorom, leginkább civileknek, tisztább küldetésű cégeknek és művészeknek dolgoztam. Emellett környezetvédelmi mozgalmakban és urbanisztikai projektekben önkénteskedtem fotózástól a szabadstrand-építésig mindenfélét.

Elkezdtem tudatosabban figyelni a városi fákat és azt, hogy hogyan viszonyulnak hozzájuk az átlagemberek, valamint a fákkal foglalkozó szakemberek és munkások. Egyre inkább azt éreztem, hogy a munkaidőmben is jobban visszatérnék a természethez. 

Elvégeztem egy aranykalászos gazda tanfolyamot, dzsindzsát, akarom mondani telket vettem egy védett erdő szélén, ahol erdőkert és mélymulcsos veteményes kialakításával kezdtem kísérletezni, aztán beszálltam egy falusi parasztház megmentésébe is, ott egy sok éve érintetlen gyümölcsösünk van egy kb. mezővé alakult kertben.

Örömmel figyelem évek óta, ahogy a nemzetközi trendek az ökológiai szemlélet irányába tolódnak, ez teljesen más módszerekkel és eszközökkel operál, mint amiket gyerekkoromban az erdőben, a kertekben és a termőföldeken láttam. Itthon is egyre több olyan kezdeményezéssel találkoztam, amely szélesíti az emberek látókörét a témában.

Párszor beugrottam egy kis kertész csapathoz ágat darálni, majd néhány évre náluk ragadtam, mert kiderült, hogy fákkal is sokat foglalkoznak a kertrendezés és a zöldhulladék kezelés mellett. Elültettünk együtt több mint ezer fát, egy részüket gondoztuk is, valamint kisebb-nagyobb fák megmentésén is ügyködtünk mindenféle egyéb zöldségek mellett.

Közben elkezdtem Gödöllőn a kertészmérnök szakot, de kiderült, hogy mégsem 48 órából áll egy nap, ezért elhalasztottam a nyugdíjas éveimre. 

Ebben az időben kezdtem el komolyabban fára mászni és a faápolás felé kacsintgatni. Bencééket ismertem már az internetről, aztán össze is fújt minket a szél itt-ott. 

Egy decemberi ónos esőben dagonyázós munka után elhívtak a gyakorló napjukra, ahol sikerült tanúbizonyságot tennem arról, hogy minden új infó nagyon érdekel és hogy szivacsként fogom magamba szívni az SKT és ETW tananyagot, miközben finomhangolom az ágsétámat és reflexszé alakítom a most még gondolkodós sebmatekomat.

Faápolási teendőkön kívül kontentgyártásban is igyekszem majd erősíteni a csapatot, hogy minél több edukatív tartalommal láthassunk el mindenkit a fákkal kapcsolatban.