Bence

Megírtam a bemutatkozásomat a honlapra, aztán újraírtam, mert miután a kollégáim elolvasták, annyit kérdeztek, hogy: jó, jó, értjük, ezek a terveid és magadról nem írtál? :D Egyébként igazuk volt, mindig milliónyi terv van a fejemben és elsősorban ezekre összpontosítok, pedig rengeteg tanulás és gyönyörű projektek sora van mögöttünk, amikre igazán büszkék vagyunk.

Olyan veteránfák ápolását vagy éppen mentését végezhettük el, amelyekről évekkel ezelőtt álmodni sem mertem volna. Olyan összetett projektjeink is voltak, amelyeknél az ötletelés, a tervezés, a beépítendő anyagok beszerzése jóval több időt emésztett fel, mint maga az ápolás. 

Bár a matuzsálemkorú fák gondozásából nagyon sokat tanulunk, a munkánk egyik legérdekesebb része, hogy hogyan tudjuk hasznosítani a tapasztalatainkat a fiatal fák metszése során. Idős fákon nagyon sok fahiba elfér, azonban az mindig elgondolkodtató, hogy egy-egy fiatalabb fán akár csak érdekességként, az ökológiai sokféleségnek kedvezve megtartsunk-e például egy-egy odúval tarkított ágat, persze megfelelően visszakönnyítve, hogy biztonságos is legyen. 

Erdésztechnikusként végeztem Sopronban és nem sokkal később Budapesten kötöttem ki. Az egyik parkban kezdtem el dolgozni, mert mint kiderült, a fővárosban kapva kapnak minden erdészeti- vagy kertészeti végzettséggel rendelkező után. Alkalmazottként végigjártam a legnagyobb budapesti fasor- és parkfenntartó cégeket, ennek az időszaknak előnyei és hátrányai is voltak bőséggel.

Egyre inkább körvonalazódott, hogy hosszú távon is a faápolással szeretnék foglalkozni és a lehető legjobban akarom azt csinálni. Teljesen beleszerettem ebbe a hivatásba. Sokszor késő esténként is a teraszon csomóztam a köteleimet és ahány videót csak felleltem a neten a famászásról, mindet szorgosan végignéztem és igyekeztem tanulni belőlük. Rábukkantam külföldi faápoló szakemberekre az online térben és mindenféle platformon elkezdtem követni a munkásságukat, figyeltem, hogy hogyan dolgoznak, mit miért csinálnak. 

Közben számos tanfolyamon részt vettem és minden munkahelyemen találkoztam egy-egy nagyon ügyes szakemberrel, akiktől lehetett tanulni, de sajnos ezek a nagyobb cégek egyáltalán nem becsülték meg a jó szakembereiket. 

Fejlődni, tanulni szerettem volna, jó eszközökkel akartam dolgozni, egyszerűen nem szerettem volna megrekedni és mivel ez másképp nem volt biztosított, így vállalkozó lettem.  A kezdet kezdetén nagyon sok fakivágást is elvállaltam, mert nem minden problémára tudtam egyéb megoldással szolgálni és ha tudtam is, meg kellett tanulnom, hogy ezt hogyan kommunikáljam.

Minden forintot visszaforgattunk a vállalkozásba és így bővült az eszközparkunk is. Fun fact: az első sisakomat még egy karácsonyra kapott ajándékutalvánnyal fizettük ki, a dobósúlyokat pedig egy ideig én varrtam a költséghatékonyság jegyében. Mondjuk a pénzvisszaforgatás most is él, mert egy mallorcai all inclusive nyaralás és a DMM Kinisi beülő közül egyértelműen az utóbbit választanám. Vagyis igazából azt már be is szereztem. :D

Nekivágtam a nemzetközi faápoló képzési rendszernek, mindeközben pedig elkezdtünk tartalmakat is készíteni a munkánkról. Összeálltak a miértek, egyre több remek technológiát ismertem meg, egyre nagyobb tudásanyag birtokába kerültem és egyre jobb eszközeim lettek. 

Egy SKT-A (kézifűrészes metszés) és SKT-B (motorfűrészes metszés és kivágás) tanfolyamok után, valamint jó pár év gyakorlatot követően 2021-ben megszereztem az általam hőn áhított ETW (European Tree Worker) képesítést is Ausztriában, az Arbor Technical Institute Kreitl-nél. 

Az életben nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni a könyvek, jegyzetek felett görnyedést, ahogy készültem a vizsgára. Klassz volt olyat tanulni, ami igazán érdekel és amiért ennyire lelkesedem.  Nagyon sokat készültem, sok év után újra rügy-gyűjteményt is csináltam, ezúttal a várostűrő fafajokból. Azóta is a Metasequoia glyptostroboidesről álmodok. 

Egy újabb mókás tény, hogy a feleségem jó néhány dolgozatot összeállított nekem gyakorlásképpen, ezek közül a legdurvább egy végtelen sok oldalas teszt volt, amit a vizsga előtti felkészülés utolsó lépéseként kellett kitöltenem: a dolgozatra maximum 3 órám volt, vágásbetétes nadrágban ülve kellett megírnom (akin volt már ilyen, az tudja, hogy ez közel sem a legkényelmesebb viselet :D ) és a nehezebb valamint a kifejtős kérdések természetesen a végére maradtak, amikor már kellőképpen elfáradtam. Azt mondta, hogy ha felkészülünk a legzordabb körülményekre és így is minden sikerül, akkor a vizsgán már könnyű dolgom lesz. Igaza lett. Egészen jól sikerült a vizsgám, még meg is dicsértek. :) 

Egyre több platformon igyekszünk bemutatni a munkánkat, megmutatni a fákat és a hozzájuk köthető érdekességeket, de a legkisebbekkel is szerettük volna megismertetni ezt a gyönyörű szakmát, így nekifogtunk egy mesekönyv megírásának a témában. Nagyjából egy évig dolgoztunk rajta, a végeredmény közel sem lett tökéletes, hiszen nem vagyok író, de a célját talán elérte a könyv: most már egyre több gyerkőc tudja, hogy létezik a faápoló szakma, ha pedig létezik, miért ne választhatnák ezt ők is. 

Azóta elkészült a könyv német nyelvű fordítása és egy német szakmai lapban, a Kletterblatt-ban pedig egy egészen hosszú, több oldalas cikk is megjelent a kötetről, erre különösen büszke vagyok. 

Egyre több helyre hívnak országszerte, hogy tartsak előadást a faápolásról; igazán nagy kihívás, hogy minden generációnak érdekesek legyenek ezek a bemutatók, beszélgetések. Az előadások formálásában sokat segítenek a visszajelzések, a feltett kérdések, mert így mindig tudok reflektálni az aktualitásokra, a közönség számára érdekesebb topikokra. 

Visszakanyarodva a faápolásra. Nagyon szeretem, hogy változatos a munkám, nincsen kettő egyforma fa, így minden esetben egyedi a környezetük is. Változatos, hogy milyen hatások érik őket és nem is ugyanúgy reagálnak ezekre. 

A faápolás során mindig igyekszem megismerni az okokat, hiszen minden növekedési rendellenesség mögött megbújik valami és amint ez megvan, az ápolás során már nem rákényszeríteni akarunk valamilyen nagyon vad elképzelést a növényre, sokkal inkább segíteni szeretnénk neki, miközben a korrigálásainkkal biztonságossá tesszük. Szeretem, hogy ez ennyire összetett, ez mindig tanulásra sarkall. Illetve folyamatosan figyelem a külföldi kollégák munkáit is és szerencsére jó páran vannak, akik rendszeresen beszámolnak az érdekesebb projektjeikről. 

Sosem fogok mindent tudni a fákról, butaság is volna ilyet kijelenteni. De ez jó! Mert azt jelenti, hogy a velük kapcsolatos tudásanyag napról napra növekszik, egyre többen kutatják a fákat, egyre több tanulmány, előadás, szakmai írás születik róluk. Nekünk az a dolgunk csupán, hogy mindig naprakészek legyünk és ne féljünk akár a saját korábbi ápolási metódusainkat felülírni, ha szükséges. Fejlődni kell, ahhoz pedig elengedhetetlen, hogy ne a régi, berögzült szokások szerint végezzük a munkánkat, hanem haladva a korral, hiszen, ha a legjobbat akarjuk a fáinknak, azt kizárólag így tudjuk biztosítani. 

Változik a klíma, az évtizedekkel ezelőtt íródott metszési útmutatók felett is eljárt az idő, az "eddig is úgy szoktuk" már nem megfelelő érv, alkalmazkodnunk kell, keresni kell a megoldásokat az új kihívásokra. Mi ennek a szellemében dolgozunk nap mint nap.