A martonvásári veterán hárs ápolása

A Brunszvik-kastély parkjában található kislevelű hárs ápolása igazi szakmai kihívás elé állított minket. A projekt egészen összetett volt, messze túlmutatott a szokásos ápoló metszésen, hiszen betont is véstünk, támrendszert is építettünk. A park legidősebb fája nem csak dendrológiai, hanem kulturális kincs, amelyet még Brunszvik Teréz ültetett az 1790-es években.

Brunszvik Teréz amellett, hogy az óvodai nevelést meghonosította Magyarországon (ő hozta létre 1828-an az első óvodát idehaza), sokat tett a martonvásári kastély kertjének kialakításáért is, az emlékirataiból tudjuk, hogy tevékenyen részt vett ebben a munkában is. Saját kezűleg hársfákat ültetett kör alakban, ezt Hársfa Köztársaságnak nevezte el, amelyben minden fát egy-egy barátjáról vagy családtagjáról nevezett el, az egyiket például Ludwig van Beethovenről. Erről így ír Brunszvik Teréz a naplójában:

"Beethoven eljött Budára, eljött Martonvásárra is, és mi felvettük abba a kis köztársaságba, amelynek csupa kiválasztott férfi és asszony volt a tagja. Egy kerek térséget magas fákkal ültettünk be; minden fa egy-egy tag nevét viselte, és ha egyik-másik nagy fájdalmunkra távol is volt, mégis beszélhettünk e jelképeikkel, örömet s okulást merítve szavaikból. Igen gyakran megtörtént, hogy reggeli köszönés után a fához fordultam tanácsért, és az én fám sohasem fukarkodott a felelettel!"

A martonvásári kastélyparkban már csak egyetlen példány él a "Hársfa Köztársaság" tagjaiból, a mi veterán hársunk. Különleges élmény volt ott lenni és segíteni a fának. 

A hárs törzsében lévő hatalmas odút kitisztítottuk: két nagy betontömböt és némi földet is eltávolítottunk belőle. Mivel a fa elkezdett belegyökeresedni az odú belsejébe is, így a föld egy részét meghagytuk, hiszen minél nagyobb gyökérzettel rendelkezik a fa, annál nagyobb koronát tud fenntartani.

Az odú belsejéből a kézzel könnyedén lemorzsolható holtfa-részeket eltávolítottuk, emiatt könnyebben ki tud száradni ez a rész, a farontó gombák működése is lelassulhat, hiszen a számukra kedvező közeget csökkentettük. 

Mivel a törzset egy pár centiméter vastagságú élő rész tartja csupán, ezért minden vázágat alátámasztottunk. Ehhez talajcsavarokat használtunk, így a gyökértér bolygatása és a gyökerek elvágása nélkül tudtunk alapot biztosítani az ágakat tartó rudazat számára. A támrendszer hossza állítható, így ha a későbbiek során bármelyik vázág tovább gyengülne vagy sérülne, akkor az új helyzethez is adaptálható lenne az egész rendszer. 

A lombozat mintegy egyharmadát lemetszettük, ezzel is javítva a fa statikáját. Hosszú távon is a jelenlegi koronaméret megtartása lenne a cél, ez évente-kétévente egy hajtásválogatással könnyedén tartható.

Egy kedves megbízóm fogalmazott úgy egyszer, hogy amit csinálunk, az nem csupán faápolás, hanem egyúttal emlék-mentés is, közben meg üzenet is a jövőnek. Miközben Martonvásáron dolgoztunk, újra és újra ez járt a fejemben és arra gondoltam, hogy ennek a hársfának bizony sokáig itt kell maradnia velünk – és még utánunk is.