European Tree Worker lettem.

2021.06.11

Évekkel ezelőtt, amikor elindítottam a saját vállalkozásomat, úgy döntöttem, hogy a munkámat a lehető legmagasabb színvonalon szeretném végezni. Véglegesen szakítani akartam azokkal a munkamódszerekkel, amiket különböző cégeknél alkalmazottként tapasztaltam. Különbözni akartam, jobban akartam és jobban akarom csinálni. Nem ez volt az egyszerűbb út, de sosem engednék a minőségből. És most European Tree Worker lettem.

Az első fotón még a Kandidat 17 feliratú mellényemben, a második képen már a bizonyítványommal a kezemben egy nagyon hosszú vizsganap után.


Láttam, hogy külföldön milyen szakmai szervezetek vannak, milyen töménytelen mennyiségű idegennyelvű szakirodalom létezik, milyen rohamosan gyarapodik a tudásanyag és milyen munkatechnikákat alkalmaznak a fák ápolására, megmentésére. Egyszerűen nem akartam lemaradni, így letettem a voksomat egy nemzetközi képzési rendszer mellett, amely Európában igencsak elterjedt és remekül működik. Ezt a képzést a European Arboricultural Council (EAC) nevű szervezet indította el és ők fogják össze azóta is a szakma képviselőit. A szervezet célja: a faápolás szakmai színvonalának emelése, a folyamatos fejlesztés és az eljárások, illetve az oktatási anyag egységesítése.

A képzésnek egyébként több fázisa van, a legelső az Seilklettertechnik (SKT) A, amelynek során a fáramászás alapjait és a kézifűrésszel történő metszést oktatják, illetve a tananyag részét képezi a társmentés elsajátítása is. Ezt követően egy év gyakorlatra kell szert tenni és az SKT B tanfolyamnak így lehet nekifutni, amely már összetettebb, motorfűrésszel történő munkavégzésre kondicionál. Ezzel a bizonyítvánnyal a zsebünkben következő lépésként elvégezhetjük az SKT C kurzust (itt a tehereresztés kap nagy hangsúlyt) vagy nekifuthatunk az ETW-nek, amely már komplex faápolási ismereteket foglal magában. Én az utóbbit választottam és ezzel el is kezdődött egy több hónapon át tartó könyvek felett görnyedés. Amit persze egy pillanatig nem bánok.

Az ETW tanfolyamon fabiológiáról, talajtanról, metszésről, ültetésről, favédelemről, statikai megerősítésről, fajvédelemről és károsítókról is tanultunk, illetve a faápolás jogi, gazdasági és szociális aspektusait is sorra vettük.

Ami számomra nehézség volt a képzés során, hogy a tanórák németül zajlottak és a tananyagot is német nyelven kaptam meg. A némettudásom hagy némi kívánni valót maga után, így végtelen órákon keresztül szótáraztam. Illetve Puskás Lajost, Kmety Krisztiánt és Pete Krisztiánt is bármikor zargathattam, ha valamelyik szónak nem találtam a magyar megfelelőjét. Nekik külön köszönet ezért.

Nagyszerű volt látni, hogy az osztrák normarendszer mindenre kitér és mindenre van egy táblázatuk. Azt is leírják például, hogy egy adott fafajnál hány centiméter átmérőjű vágásnál milyen sebregenerációt várhatunk. Mindenképpen követendő példaként tekintek az ő szabályaikra, szerintem a munkát kivitelezőnek és a megrendelőnek is remek támpontként szolgálnak ezek a normák.

A gyakorlati vizsgahelyszínünk Groß-Enzensdorfban volt. 


Az oktatóink egytől egyig felkészültek voltak és az is nagyon klassz volt, hogy napi szinten ezzel foglalkoznak, így rengeteg sztorit meséltek, fényképeket és videós anyagokat tudtak nekünk mutatni. Azt pedig külön öröm volt látni, hogy az okostáblát milyen játszi könnyedséggel kezelték a tanáraink.

A csoporttársaim között nagyon érdekes és felkészült figurák is voltak, sokat tanultam tőlük is. Az egyikük például csak helikopter segítségével vág fát kisebb alpesi falvakban, ahová semmilyen darus autó nem fér be.

A tananyag összetett illetve terjedelmes volt és hosszú távon is erős vázát tudja képezni a tudásunknak. Minden témakörhöz számos egyéb olvasmányt is javasoltak. Sokat fogom forgatni a kapott anyagokat, szeretném frissen tartani az ismereteimet. És persze nem szeretnék itt megállni, három év múlva a European Tree Technician (ETT) tanfolyamot célzom meg, ez az utolsó állomás ebben a képzési rendszerben.

Ami különösen tetszett még, hogy elvárás a folyamatos tanulás, akkor is, ha az ember nem akar még egy kurzust elvégezni. Ugyanis ahhoz, hogy érvényes maradjon a megszerzett bizonyítvány, meghatározott óraszámú továbbképzésen részt kell vennünk, hogy megújíthassuk azt a lejárati dátum előtt. Ha valaki nem így jár el, akkor a komplett vizsgát ismételnie kell. Nagyon szuperül kitalálták ezt a rendszert.

A vizsgát pedig olyannyira komolyan vették, hogy a telefonjainkat is le kellett adnunk reggel és csak a nap végén kaptuk vissza őket. Összesen 20 vizsgázó volt és közel ennyi vizsgáztató figyelte minden mozdulatunkat. Sok kurzuson megfordultam az évek során, de ilyen szigort még nem tapasztaltam - őszintén szólva én ennek nagyon örültem.

És a bizonyítványom. 


Az oktatást az Arbor Technical Institute Kreitl szervezte, akiknek ezúton is köszönettel tartozom, remek volt a tanfolyam lebonyolítása. Még így, a nehezített terep, a pandémiás időszak ellenére is minden tökéletesen működött és az aktuális szabályoknak eleget téve biztonságban érezhettük magunkat a kurzus alatt is. Mindenkinek, aki ambíciót érez magában a faápoló szakma elsajátítására, jó szívvel ajánlom őket, mindenben tudnak segíteni.