Korona-gyökér egyensúly

2021.07.19

Ahhoz, hogy megértsük a fákat, muszáj felismernünk, hogy nem egészen úgy működnek, mint mi. Sajnos sok esetben a rajtuk elvégzett beavatkozások komplex ismeretek nélkül történnek, amelyeket a fák csak nehezen vagy egyáltalán nem hevernek ki. Ebben a bejegyzésben fásszárú növényeink összetett működésére szeretnék rávilágítani, ezúttal a korona-gyökér egyensúly témája lesz a középpontban.

Kezdjük talán valami egészen banális megállapítással! A fáknak nincsen szívük vagy legalábbis fizikai értelemben nincsen. Ha a fában keringő vizes oldatokra még vérként is gondolunk, az oldatot pumpáló központi motort hiába keressük. Ennek tudatában a metszéseknél sem csupán koronában vagy gyökérben, hanem e kettő egyensúlyában kell gondolkodnunk.

A gyökérzet felveszi a vizet és az ásványi sókat, majd a szíjács a levelekbe szállítja. Itt megtörténik a varázslat, a fotoszintézis és ezután már szerves vegyületek, azaz cukor kezd a háncsban lefelé vándorolni a gyökérzet táplálásához. Mindeközben a felvett víz nagy részét elpárologtatják a fák, hogy a koronában dolgozó faápolók kicsit komfortosabban dolgozhassanak. Az elpárologtatott víz mennyiségét jól szemlélteti a szíjács és a háncs mennyiségének aránya, ebből is jól láthatjuk, hogy milyen kevés vizes oldat érkezik vissza a gyökerekhez. Persze az eddig leírtakkal sok újdonságot nem mondtam el, ez akár az iskolai biológia órákról is felderenghet.

Ami azonban rendre kimarad ennek a tökéletes rendszernek az oktatásából: az a sérülés, amikor hiba csúszik a rendszerbe. Ennek mesterségesen előidézett esete a metszés vagy gyökérvágás, főként lakott területi fáknál.

Egy pillanatra gondoljunk bele, hogy mi is történne, ha a fa nem reagálna például egy koronametszésre! A gyökérzet túlsúlyba kerülne és mivel szív híján a pulzus sem csökkenhet, szinte szökőkútként, megállás nélkül folyna a víz a fából (részben egyébként ez zajlik, ha rügypattanáskor történik a metszés). A másik példa, ha egy gyökérvágásnál a fa tovább párologtatna, mit sem törődve azzal, hogy nem képes ehhez elég vizet felvenni és ezzel kiszáradna (részben ez történik, amikor ültetésnél nagyobb a korona, mint a földlabda).

Ennél persze sokkal kifinomultabban működnek a fák és mivel természetes ágvesztésre is van lehetőség, így a fent említett eseteket igyekeznek elkerülni. Ezt a folyamatot lerekesztésnek hívjuk, a fa képes a szállítószövetek végleges eltömítésére, így megállítja a nedvkeringést és egyúttal a sérült részeknél megfékezi a gombákat is.

Voltaképpen nem "véreznek el" a fák, így miért is kellene aggódnunk? Kicsit leegyszerűsítve: körülbelül annyi hajszálgyökeret találunk egy fánál, mint levelet. Ha bármelyikből elveszünk, akkor arányosan a másik oldal egy része is elpusztul. Például, ha elvágunk egy gyökeret, akkor a korona egy része is visszaszárad illetve ha levágunk egy ágat, akkor a gyökérzet egy része is elkorhad.

A fentebb leírtak miatt minden esetben szem előtt tartjuk az 1/5-ös szabályt. E szerint 20%-nál többet egyikből sem vehetünk el, mert akkor ez a finom egyensúly felborul. Nézzünk is erre kettő szélsőséges példát, amelyek sajnos túl gyakran előfordulnak!


Első példa: csonkítanak egy fát. Mivel eltűnik a korona, értelemszerűen feleslegessé válik a gyökérzet is. A fa természetesen élni szeretne és megpróbálja visszaállítani az eredeti koronaméretét, így feléli minden tartalékát és őrült módon hajtani kezd. Ezek persze gyengébb minőségű vízhajtások, de 2-3 évig még kezelhető méretűek lesznek. Így sokan azt gondolják, hogy ez nem gond és a fát is "ifjították", ám a lerekesztett gyökérzet oldalán is elkezdődik a munka. A vízhajtásokhoz hasonlóan gyengébb minőségű másodlagos gyökérképződés indul el. A talaj nedves közegében azonban sokkal nehezebben védekezik a fa az ott tobzódó farontó gombákkal szemben, így a gyökérzet jó eséllyel sajnos bekorhad. A nyári nagyobb viharok rendszeresen döntenek ki ilyen fákat; ez arról ismerszik meg, hogy alig fordul ki gyökér a talajfelszínre.

Második példa: Építkezésnél a törzs mellett elvágják a gyökereket, mondván, útban voltak a kivitelezőnek. A fa elkezdi lerekeszteni a sérült részeket és a fent tárgyalt egyensúly megtartása miatt arányosan elkezd elhalni a korona is. Ilyenkor rendre megjelennek a másodlagos gyökerek, amelyek próbálják fenntartani a meglévő koronát, többnyire kevés sikerrel. Ezekben az esetekben megfigyelhető egy-egy fa évek alatt történő leépülése és sok esetben teljes kiszáradása.

Ezt a témát igyekszem még elemenként is górcső alá venni; a mostani bejegyzéssel csupán az volt a célom, hogy komplex képet mutassak erről a problémáról és mindenki felismerje, hogy mennyire összetett a fák működése.