Lerekesztés

2021.08.28

A fák rostjaik lerekesztésével képesek megállítani a farontó gombákat. Ez a téma viszonylag gyakran felbukkan és most itt az ideje picit a mélyére ásni.

A mai napig rendkívül sok helyen lehet arról olvasni, hogy a fahibákat, fasebeket minden esetben fel kell tárni és ki kell tisztítani, majd kezelni kell valamilyen fatapasszal. Ezen a ponton néha még ránk kacsint egy-egy cikkből a betonozás, a purhabbal való kitöltés vagy éppen a linóleumos fedés, ám ezekről majd egy másik bejegyzésben fogunk értekezni. Voltaképpen miért nem szabad feltárni a fák sebeit? Illetve hogyan is működnek? Ezeket a kérdéseket igyekszem most megválaszolni.

A fatest sérülése gyakori és természetes folyamat, ilyen például a száraz ágak elvesztése is, de ugyanaz a mechanizmus működik mesterséges sérüléseknél, mint a nagyobb ágak levágása vagy akár egy koccanás okozta sérülés. Maradjunk is ennél a példánál! A fránya párhuzamos parkolás nehézségeivel küszködve Karcsi véletlenül letolat egy fát. Én persze azonnal leszidom őt, de mi is történik a fával?

Egy darabon lepattan a kéreg és több belső rost is sérül. Ekkor a fatestben a tér három irányából indulva egy-kettő sejtsornyi lezárás jön létre. A lezárásban részt vevő sejtek eltömődnek, faluk megvastagszik, megkeményednek és egy gombák számára áthatolhatatlan védőréteget hoznak létre, hogy megóvják a fatest többi szövetét.

Így az elrekesztett részek a gombák és más farontók martalékává válnak vagy kialakul egy kisebb odú, de az is lehetséges, hogy a fa egészségesen beszárad és zárványt alkot, illetve ezek kombinációja is gyakran előfordul.

Az évről évre növekvő fa lassan elnövi a sérülést, és a sarjadó hegszövet, a kallusz légmentesen lezárja a problémás részt, aminek köszönhetően minden addig bejutott károsító oxigén hiányában elpusztul. Egy szó mint száz, minden rendben és Károlynak is megbocsájtunk.

1.kép: kéregsérülés, 2.kép: bekorhadás, 3.kép: gombafertőzés nélkül beszárad a lerekesztett belső farész, 4.kép: a kettő kombinációjaként bizonyos részek bekorhadnak és vannak épen beszáradt részek is

Azonban, ha a sérülés nagyobb mértékű vagy a fa vitalitása gyengébb, akkor a sarjadó hegszövet nem képes elnőni a sérülést vagy legalábbis nagyon hosszú időbe telik számára. Sajnos az évek alatt a hőingás és más behatások (például harkály közreműködése) átszakíthatják ezt a védekezési zónát és a farontók a lédús fatestben tovább garázdálkodhatnak.

Ilyen esetekben a fában további védekezési zóna, vagy ismételt átszakadásnál zónák alakulnak ki, meggátolva a gombák terjedését.

Gyakorlatilag így mélyülnek az odúk: átszakad a védekezési zóna, a gomba kipuhítja, a nagyobb testű károsító belerág, majd ez a fás törmelék lebomlik vagy a harkályok kitakarítják az odút. Ez utóbbi esetén előfordulhat, hogy ismét átszakítják a védekezési zónát.

A lerekesztést fekete vonallal jelöltem, ez egyébként a valóságban is egy vékony fekete vonal. Ha a kivágott fán márványmintát látunk, azok az egymás utáni lerekesztések fekete vonalai.

Most azt gondolhatjuk, hogy egy túl nagy sebzés végzetes lehet a fákra nézve, hiszen a gombaterjedés előbb-utóbb felemészti őt. Szerencsére azonban a fák védekezési rendszere a legrosszabb eshetőségekre is ad választ, ez lesz a 4. fal, amely részt vesz a lerekesztésben.

Alex Shigo hosszas kutatómunka után kidolgozta a CODIT modellt (Compartmentalization Of Decay In Trees), ami a fák korhadás elleni védekezése lerekesztéssel. Az amerikai származású biológus, növénypatológus a fent említett belső lezárást 1., 2., és 3. falnak nevezte el a tér három iránya alapján. Illetve van egy 4.fal is, amely a sérülést követő év évgyűrűjének belső falán alakul ki, ez hivatott megóvni a fát akkor is, ha a teljes belső szövetállomány elfertőződik. Ennek köszönhetően a fatest szinte csőként funkcionál, és bár a korona nyilván reagál a szállítószövetek hiányára, de a fa alapvetően életben marad a belső részek elvesztése után is.

Ez az igazán nagy odúkkal rendelkező fák titka és így képesek élőhelyet nyújtani az odúlakó madaraknak is.

A fák túlélnek a belső részek nélkül is, viszont ennek a negyedik falnak tökéletesen kell ehhez zárnia, ezt piros vonallal jelöltem, de a metszeten a kék nyilak is erre a negyedik falra mutatnak.

Amennyire csak lehetséges, igyekeztem leegyszerűsíteni a fák ezen működését. De a lerekesztés és a sebzáródás számtalan tényezőn múlik, fontos a fa vitalitása, a sebzés ideje és helye, de a fa faján és korán is sok múlik. Illetve általában egyszerre több folyamat megy végbe a fákon, így ezekre a valóságban rendszerként kell tekinteni, aminek a lerekesztés ugyan fontos, de csupán egyetlen eleme.

Remélem, hogy az illusztrációim valamelyest segítették a megértést és igyekszem további bejegyzéseken keresztül bemutatni a fák élettanát, hogy a korszerűtlen technológiák végleg kikophassanak.