Száraz ágak

2021.09.26

Pályám hajnalán azt gondoltam, hogy száraz ágakat lenyeszetelni nem igazán nagy kihívás és még csak különösebben nagy eszközpark sem szükséges hozzá. Mindemellett úgy véltem, hogy a fakivágáshoz ezzel szemben professzionális eszközök, összeszokott csapat és nagy rutin szükséges. Visszatekintve erre a gondolatmenetre be kell látnom, hogy mennyire gyermeteg elképzelés volt ez.

Nincsenek kivághatatlan, gigászi méretű fák miatt lakhatatlanná vált háztömbök; a fakivágást valahogy minden tájon megoldják és erről végtelen fotó- és videódokumentációt találhatunk, amelyekhez persze büszke favágók is társulnak.

A száraz ágak levágása kapcsán mindig a továbbképzések nyitották fel a szemem. Komplett előadások szóltak arról, hogy bizony ezt is el lehet rontani és nagyobb károkat lehet okozni, mint gondolnánk. Mielőtt azonban elmélyednénk a vágási szögek és metszlapok világában, nézzük meg, hogyan is keletkezhetnek száraz ágak!

Leggyakrabban természetes folyamatok révén az alsó ágak nem kapnak elég fényt, ezekről az ágakról pedig a fa lemond, hiszen túl nagy energiabefektetés lenne annyit növeszteni rajtuk, amivel ismét fényhez jutnának. Ennélfogva a fa lerekeszti az ághoz tartozó szállítószöveteket; az első évben az ág nem hajt ki, nem levelesedik. A második évben a kéreg megrepedezik és akár le is pereg, majd az elhaló ágba bejutnak a gombák, amelyek kigyengítik azt és így az ág akár saját súlyánál fogva le is hullik. A fa pedig növekedéséből fakadóan a kallusz segítségével évről évre zárja a száraz ágcsonk helyét, amíg be nem gyógyul, el nem tűnik.

Ezt a folyamatot az erdészet feltisztulásnak hívja, az erdészek pedig rendre azon fáradoznak, hogy a törzs mindig árnyékos maradhasson és szép, ágtiszta törzseket kapjanak. (A fa kitermelése szempontjából ez előnyösebb, így tudnak értékesebb faanyagot kitermelni az erdőkből.)

Épített környezetben azonban nem szerencsés megvárni a természetes ágvesztést, mivel a leszakadó gallyak kárt tehetnek értékeinkben vagy testi épségünkben. Munkánk során ezeket a száraz ágakat minden esetben lemetsszük.

A legjobb eset, amikor kis mozdításra kitörik az ág és ledobhatjuk a földre - elronthatatlan és nem okoz semmilyen fahibát.
De előfordulhat, hogy az ág még nem akaródzik letörni, hiszen a gombák még nem ették ki annyira, hogy ez megtörténhessen - ilyenkor előkerül a fűrész és levágjuk az adott ágat.
A bennmaradó száraz csonkot körbenövi a fa és zárványként ottmarad vagy éppen kieszik a gombák és parányi pudvás zúzalékként hullik a földre, semmiben kárt nem téve.

De ha ez ennyire egyszerűnek hangzik, akkor mégis miért nehezebb a kivágásnál, merülhet fel bennünk a kérdés.

Voltaképpen ahogy a belső lezárás megtörténik, a következő évben akár a kéreg alatt is elindul a kallusz, a sebzáró hegszövet. Mivel a száradó ág kérge alatt halad, így az egy éves kallusz a rutintalan szemnek kiszúrhatatlan. Természetesen, ahogy lepereg a kéreg, úgy tökéletesen megkülönböztethető lesz az élő és az élettelen farész, valamint a kalluszképződés is egyre látványosabb lesz idővel, ahogy a száraz ágon torlódik.

Sajnos arra nem igazán van lehetőség, hogy cirka félévente arboristák nézzék át a fákat és minden esetben csak a szépen levágható száraz ágakat vegyék le, ezért jó esetben a szárazolást végző nagy odafigyeléssel megkeresi, hogy hol ér véget a kallusz és legjobb tudása szerint lemetszi a száraz ágat.
Ezen a ponton kettő hiba fordulhat elő. Túl nagy meghagyott csonk esetében a sebzárás lassabban megy végbe, a védekezési zónát átszakíthatják a gombák és a szükségesnél nagyobb üreg alakulhat ki, amíg a sebzáródás végbemegy.

A gyakoribb hiba, hogy a fát metsző belevág a friss hegszövetbe. Ilyenkor a barna, kör keresztmetszetű száraz ágcsonkot egy világos élő rostgyűrű veszi körbe - ebben az esetben igazán szembetűnő a hibás metszés. Ahogy ez megtörtént, a fatest a metszés hatására ismét lerekeszt és mélyebbről/messzebbről ismét elindít egy kalluszgyűrűt a sérült törzsrészek fedésére. Ez a fa számára nem egy tervezett dolog, így nagyobb eséllyel jutnak be farontó gombák és nagyobb felületen alakulhat ki odú is.

Távol álljon tőlem, hogy képmutató legyek. Sok esetben valóban nagyon nehéz tökéletes szögben elcsípni a száraz ágakat és velem is előfordult már, hogy elrontottam egy áglevágást. De a cél minden esetben legyen az, hogy az ilyen hibák számát csökkentsük és ha lehet, akár teljesen száműzzük a munkánkból.