Pubi

Szerintem a közös munka nálunk azért is működik remekül, mert bár az értékrendünk azonos, de nagyon más habitusú emberek vagyunk. Néhányan gondolhatnák, hogy ez hátrány, de mi éppen ebből kovácsoltunk versenyelőnyt. Minden helyzetre van megoldásunk, minden kérdésre van válaszunk, vagyis nekem mindenképpen és jó hosszan. :D Mindegyikünk ért még valamihez a faápoláson kívül és a sokféle, sok helyről összeszedett tudásunkat mindig tudjuk kamatoztatni, ha bonyolultabb feladatról lenne szó.

Jómagam hosszú évekig dolgoztam ipari alpinistaként, külföldön és idehaza egyaránt. Így az olyan összetett szituációkban, ahol például kötélpályát kell kiépíteni épületek között egy-egy veszélyesen felnyurgult, kigyengült fa bontása kapcsán, remekül tudom hasznosítani az építőiparban szerzett gyakorlatomat. Komplex támrendszerek tervezésénél és kivitelezésénél pedig különösen élvezem az egyedi elemek és alkatrészek legyártását is. De előfordult már, hogy valaki különlegesebbé szerette volna tenni az otthonát és kúszónövényeket szeretett volna árnyékolóként nevelni, ilyen esetben a növényfuttató háló felszerelését is én végeztem.

A Pécsi Tudományegyetem biológus szakán tanultam, itt óriási tudásanyaggal gazdagodtam, ami azonban csak szunnyadt bennem az ipari alpintechnikával töltött éveim alatt. A faápolás csak sok évvel később kezdett el mélyebben foglalkoztatni, azóta viszont prioritás lett belőle. Elvégeztem az SKT-A tanfolyamot, és innentől nem volt megállás, tanulni, fejlődni akartam és folyamatosan gyűjtöm be az újabb és újabb ismereteket a faápolás kapcsán, illetve workshopokra, szakmai napokra is járunk.

Azt mindig is tudtam, hogy különleges kapcsolatom van a fákkal, de az a tény, hogy már segíteni is tudok rajtuk, igazi öröm. Pihenni, feltöltődni és elcsendesedni már gyerekkorom óta erdőben csatangolva tudok, de akkor olyan védelmező erőt érzek, ami a legnagyobb bánaton is képes átsegíteni. Imádok mezítláb mászkálni, ilyenkor úgy érzem, teljesen összekapcsolódom az anyatermészettel, kiszakadok a rohanó világunkból és az igazán fontos dolgokra tudok fókuszálni. Ezekből a pillanatokból merítkezem a fák ápolása során is. 

Úgy éreztem, hogy nekem még van teendőm az erdőkben, az erdei fákkal is, de sokáig nem jöttem rá, hogy miképpen. Mert például az erdész szakma sosem vonzott igazán. Képtelen lettem volna fakitermelésről és gazdasági szempontokról tanulni, engem sokkal jobban érdekelt az a megfoghatatlan kapcsolódás, az a belső béke, amit egy erdőben bóklászva érzek. És most, sok-sok tapasztalás után rájöttem, hogy mi is lenne ezzel a feladatom, vagy legalábbis kezd körvonalazódni. Az erdőfürdőkből, erdőmerülésekből nekem mindig hiányzott a tudományos vonal, ezért az általam vezetett tematikus erdei sétákon megismerjük az erdőt, annak társulásait, illetve egy-egy fával külön-külön is foglalkozunk. A túra bizonyos szakaszait akár mezítláb is megtehetjük, ahol teljes csendben haladva újra kapcsolódunk a természettel. Bárkit örömmel látok egy ilyen sétára a Pilisben!

És ahogy a mondandóm elején írtam is, valóban más-más habitusúak vagyunk a csapatban. De képzeljünk el akár csak egy nagyobbacska udvart! Mennyire szemet gyönyörködtető és mennyire jól megfér egymás mellett többféle habitusú fa, sőt ettől válik igazán különlegessé! Valahogy így tekintek én is magunkra és nagyon szeretem ezt a sokszínűséget.