Sári

Kisgyerekként a nagymamám hatalmas cseresznyefáján üldögélve nagyon sokat olvastam, sokszor szinte az egész napot ott töltöttem.  És bár elcsépeltnek tűnik, de mindig is szerettem a szabadban lenni és csodálattal tekintettem a minket körülvevő élővilágra. Aztán az évek során egyre tudatosabbá váltam, egyre inkább elkezdtek foglalkoztatni a természet- és környezetvédelmi kérdések is. Aggasztott, hogy hogyan védhetjük meg a természeti sokféleséget és kerestem a helyem a nagy egészben, azt a szerepet, amit én vállalhatnék ebben. A faápolásról ekkor hallottam először. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet és igazán inspiráló szakmának gondoltam, de akkor még nem is sejtettem, hogy egyszer én is kipróbálhatom magam faápolóként. 

A szabadidőmben amikor csak alkalmam nyílik rá, igyekszem utazni, világot látni. Manapság szerencsére számtalan lehetőség nyílik arra, hogy önkéntesként külföldre lehessen jutni, én magam is előszeretettel keresek ilyen programokat. Így kerültem el az érettségi után Franciaországba egy évre egy szociális központba, de például Ausztriában is eltöltöttem pár hetet egy farmon, ahol a biodinamikus gazdálkodás alapjait sajátíthattuk el.

Az érdeklődésem igencsak szerteágazó, de minden hobbim az offline térhez kötődik, szeretem a személyes találkozásokat, a közösségépítést. A társasjátékokat mindig is kedveltem, de ahogy egyre több játékot megismertem, teljesen beleszerettem.  Szerintem nagyon jó időtöltés, jó lehetőség és "kifogás" összeülni, együtt lenni azokkal, akik fontosak nekünk vagy feltöltődni és kiengedni a fáradt gőzt egy hosszabb nap után. Időnként pedig már játékmesterként is lehet velem találkozni a Játszóház Projekt hétfői közös társasozós eseményein. 

Mielőtt a faápolásra rábukkantam volna, a mászás világa már egyébként is teljesen beszippantott. Tetszett, hogy egy roppant logikus, ugyanakkor kreatív tevékenység. Megvannak a szabályai, amik biztonságossá teszik, de sok esetben rajtunk múlik, hogy egy felmerülő helyzetet éppen hogyan oldunk meg, fel kell találni magunkat. 

A mászás, a természet iránti rajongásom és a minden áron tenni akarásom valahogy úgy rajzolták ki az utat a maguk trükkös módján, hogy végül eljutottam egy, a növényvakságról szóló előadásra, ahol elcsíptem Bencét és elkezdtem zaklatni a kérdéseimmel. Ő ezt nagyon jól kezelte, készségesen válaszolt mindenre és felajánlotta, hogy ha van kedvem, csatlakozzak hozzájuk egy gyakorló napon és ki tudja, akár még meg is kedvelhetem a faápolást. Ez a sejtés elkerülhetetlen jóslatként be is vált, így azóta is mindig szívesen tartok a csapattal.

Jelenleg tájépítész mérnöknek tanulok a MATE Budai Arborétumban elhelyezkedő campusán; az egyetemi éveim csak még tovább mélyítették a növények iránti elkötelezettségemet és a fák iránti tiszteletemet. 

Erasmus ösztöndíjjal kijuthattam Svédországba, így egy szemeszteren keresztül az ottani oktatási rendszerbe is belekóstolhattam, nagyon hasznos félév volt. 

Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt a szakmát tanulhatom és közben még terepen is tapasztalatot gyűjthetek a faápolás kapcsán, mert igazán csak a köteleken lógva, a fák koronájában lehet látni, hogy milyen fahibák fordulnak elő.

Mind a faápolás, mind a favizsgálat és a tájépítészet felé nagy érdeklődéssel fordulok és úgy érzem, hogy ezek a jövőben szépen kiegészítik majd egymást a munkám során.

Gyakornokként sok tanulási lehetőségem és kötelességem is akad. A faápolás egy összetett munkafolyamat, ahol a mászást, a fák biológiáját és a metszési technikákat is érteni kell. Elképesztően jó dolognak gondolom, hogy a fásszárú növények gondozása külön szakmává nőtte ki magát.

Az nagyon izgalmas benne, hogy mindig más környezetben dolgozunk és persze a fák koronájában ténykedve sokszor gyönyörű, panorámás kilátásban van részünk. Nincsen két egyforma fa és minden projekt hozhat olyan fordulatokat, amelyek egyedi megoldásokat követelnek – ezt persze gyakornokként még könnyedén állítom, de talán a csapat tapasztalt faápolói is megerősítenének ebben.

Az is elégedettséggel tölt el, hogy a munkánknak szabad szemmel is jól látható eredménye van. A megszépült, biztonságossá vált fák és a földön összegyűlt ágkupacok árulkodnak arról, hogy mivel töltöttük az elmúlt órákat. A nap végén pedig a fizikai fáradtság is jóleső – legjobban mindig a faápolással töltött napok után alszom.

Egyetlen bánatom, hogy egyelőre nem sok nő dolgozik ebben a szakmában és bár külföldön akadnak jó példák, az igazán klassz lenne, ha még többen lennénk!