Dió ápolása

Évekkel ezelőtt az elnyurguló hajtásokat rövidítettük és koronabiztosítást is tettünk fel erre a diófára. A fa pedig annyira jól érezte magát, hogy tovább hízlalta a lombozatát. 

A dús koronának köszönhetően a koronabiztosító kötél elkezdett kissé feszülni, de ez teljesen természetes folyamat ilyen növekedés mellett – most annyi volt a teendőnk, hogy lazítottunk rajta. A szomszéd felé nyúló koronarészeket pedig rövidítettük, hogy arányos maradjon a fa. 

A koronabiztosító kötélen elkezdett megállni a zuzmó, ami ugyan nekünk nem segített a szerelésben, de mindenesetre jó jel, hogy a természet szinte magáénak tudja a kötést is. 

A középső vázág egy része még korábban leszakadt, az előző ápolás során ezt az ágrészt csak könnyítettük és akkor a szakadt rostokat próbáltam letisztázni. Most nagyon klassz volt látni, hogy ott milyen erős kallusz, sebzáró hegszövet alakult ki. 

Nagyon hamar végigértünk a fán, alig akadtak újonnan elszáradt ágak, amiket le kellett metszeni. Az esős-ködös időjárás ellenére volt egy kitartó segédünk, aki töretlen lelkesedéssel gondoskodott a jó hangulatról is; Málnát a mászó-skilljei alapján bármikor fel is vennénk a csapatba.