Gesztenye visszametszése_2022_2024_2026

Vannak olyan projektjeink, amelyeket nem azonnal teszek közzé. Ennek legtöbbször az az oka, hogy egy elnyújtott, több lépésből álló beavatkozás-sorozatnak még csak az első szakaszánál tartunk, vagy – ahogyan ebben az esetben is történt – vissza kellett metszenünk egy fát. 

A visszavágással az a legfőbb problémám, hogy rengeteg olyan esetet látok, amikor indokolatlanul történik, pedig sokszor lenne alternatív kezelési lehetőség is, például koronabiztosítás beépítése. 

Mivel egy emelőkosaras autóból végrehajtott, indokolatlan kaszabolás "eredménye" ránézésre nagyon hasonlít arra a visszavágásra, amelyet korábban ennél a gesztenyénél is el kellett végeznünk, így az ilyen esetekben inkább akár évekig gyűjtöm a tapasztalatokat, összevárom az anyagokat, hogy részletesen be tudjam mutatni, mi is történik pontosan. 

Ezen a gesztenyén még 2022-ben Huba kolléga végzett műszeres favizsgálatot. Ahogy az egyik fotón látszik, már akkor is volt rajta egy kiterjedt odú, több visszaszáradt koronarész és egy nagyobb vázág is leszakadt róla. Ilyen esetekben igazán nagy segítség egy műszeres mérés, az eszköz számol egy biztonsági faktort és a mért adatok alapján itt vissza kellett metszeni a fát: csökkentettük a lombtömeget, hogy elkerüljük a törzs kettétörését. 

Az ilyen beavatkozások ugyanakkor mindig problémásak, hiszen a meglévő odú nem szűnik meg, csak tehermentesül és ezzel párhuzamosan az újonnan nyíló sebfelületek elkezdenek bekorhadni. A megújuló koronát vízhajtások fogják adni, amelyek ezeken a korhadó részeken fejlődnek és megfelelő kontroll nélkül évről évre nagyobb törésveszélyt jelenthetnek. 

 Pont ezért annyira dühítő számunkra az indokolatlan visszavágások tömegét látni, bármerre is járunk az országban. Ebből az állapotból már nem lesz teljesen egészséges, hosszú távon és biztonságosan fenntartható fa. Ilyenkor mindig tisztázni kell, hogy nagyjából maximum egy-két évtizedre tudjuk elnyújtani a fa kivágását, de ezt elkerülni már nem lehet, csupán elodázni. A '22 óta eltelt időszakban az odúk tovább mélyültek, a korábban visszavágott ágvégek bekorhadtak, a harkály is elkezdte bontani a fát és csak a vízhajtások igyekezték eltakarni a korhadó csonkdarabot. 

És akkor elérkeztünk a bejegyzés számomra legfontosabb részéhez, ugyanis itt mutatkozik meg egy alapvető szemléletbeli különbség a szakmán belül. Természetesen meg lehetne oldani a fa kivágását és pótlását és ezáltal több erőforrást lehetne fordítani egy újonnan ültetett fára, ahelyett, hogy még tángáljuk ezt az egész odú-rendszert. Ugyanakkor létezik egy összetettebb, ökológiai szempontokat is figyelembe vevő megközelítés – mi ez alapján igyekeztünk eljárni. 

Utóbbi szemléletet az odú száján üldögélő bagollyal tudom legjobban érzékeltetni. 

Ha arra törekszünk, hogy minden fahibát eltüntessünk és a kissé problémássá váló egyedeket azonnal kivágjuk, akkor a fával együtt élőhelyeket is felszámolunk. Persze számunkra is ritkaság, hogy a Pasaréti tértől nem messze bagolyba botlunk, de a rágcsálómészárosok jelenlétét az ilyen idős, odvas fák teszik lehetővé. 

Mielőtt felmásztam volna a gesztenyére, egy darabig szemeztünk a kis macskabagollyal, de ahogy a Madártani Egyesület felvette a telefont, ő már át is repült egy közeli juharra. Bár a költési időszaknak már vége, igyekeztem tényleg csak azt lemetszeni, amit feltétlenül muszáj volt és miután átnéztem a fát, iparkodtam is lejönni. Újdonsült barátunk pedig vissza is tért a gesztenyére, mire összepakoltunk. Remélem, nem vette zokon, hogy egy rövid időre meg kellett osztania velünk a kertet. 

Ha a madarászok nem bólintanak rá a metszésre, akkor néhány hónap múlva visszajöttünk volna, mert a fa újabb metszését muszáj volt megoldani, a folyamatos kontroll ilyen esetekben létfontosságú – de szerencsére most áldásukat adták a projekthez. 

Aki ilyen esetben kivágást és tuskómarást javasol, az – azon túl, hogy értékes élőhelyeket szüntethet meg –, a környező fás szárú növények gyökérzetének védelmével sem számol. Itt ugyanis a szűkös hely miatt földlabdás fa ültetése nem lehetséges, bár ezt a technológiát egyébként is érdemes lenne felülírni már. 

A gesztenye körül megjelenő magoncokat és csemetéket igyekeztünk segíteni azzal, hogy megszüntettük a konkurenciákat, hogy még gyorsabban fejlődhessenek. Ezek az "ingyen fák" ugyan nem mindig ott bukkannak fel, ahol szeretnénk, de pont ott nőnek, ahol jó nekik. 

A lemetszett ágakat ledaráltuk és az így keletkezett aprítékkal pedig takartuk a talajt. Ami biztos, hogy ez a gesztenye már nem lesz itt örökké, ugyanakkor a facsere úgy is végbemehet, hogy közben a kertben folyamatos marad a fás borítás és elkerüljük a tuskómarással vagy -kiásással járó talajbolygatást. A lakók pedig ilyen gyönyörű baglyot csodálhatnak, miközben elszürcsölnek egy kávét és kipillantanak a kertbe.