Hársfa ápolása

A hársaknál gyakori jelenség, hogy egy belső, másodlagos korona kezd kialakulni vízhajtásokból. Ennél a fánál a vízhajtások keresztező vesszőit metszettük le. A jelenség – az évek óta tartó aszály mellett – itt valószínűleg a gyökértér problémáira vezethető vissza. 

Ha megnézzük a korona alatti területet, annak nagyjából a felét kavicsos-sittes réteg fedi, ráadásul ezen a részen autók parkolnak. A letömörödött talaj pedig nehezen engedi át a vizet és valószínűleg a talajélet is közelít a nullához. Így vízfelvételre marad a másik oldal, a kikopott, gyepes rész, ahol szinte az összes gyökér a felszínen fut. Valószínűleg 25-30 cm mélységben az elterített sitt már vízzáró réteget alkot, ezért a gyökerek nem tudnak mélyebbre hatolni – és talaj hiányában nem is lenne sok értelme. 

Az elsőre jó vitalitásúnak tűnő hárs azonban tisztában van ezekkel a körülményekkel és a másodlagos korona kialakításával már bizonyos fokú leépülésre készül. A gyökerek nem csupán a víz- és tápanyagfelvételért felelnek, egy egészen nagy rendszert kell stabilan megtartaniuk. Ezért nem csak a gyepes folt felé, hanem a kavicsos oldal irányába is kénytelen kihorgonyzó gyökereket nevelni a fa. 

Ez olyasmi brutális feladat lehet, aminek mi vésőgéppel és valami ronda nagy földtúró szörnnyel állnánk neki, ehhez képest a fa csendben, a gyökereivel matatva próbálja megoldani a feladatot. Az embert, pontosabban fát próbáló feladat közben a gyökerek egy része helyenként felszínre kerül – ezeknek a megóvása kiemelten fontos a dőlésveszély elkerülése érdekében. 

A fúvókámmal kicsit kitisztítottam a felszínre került sérült gyökereket és egy dolog nagyon szépen látszott: a korábban sérülést szenvedett, de később nem bolygatott gyökereken megjelent a sebzáró hegszövet, a kallusz. Ahol viszont rendszeresen áthalad egy-egy parkolni vágyó autó, ott a sérülés soha nem képes begyógyulni és legjobb esetben is csak beszáradni tud. Erre a területre nagyobb virágláda vagy planténer kihelyezését javasoltuk, hogy kizárjuk a parkoló autókat és egy kicsit tovább lehessen zöldíteni az udvart – ezzel a megoldással egyébként én annyira nem vagyok kibékülve a városban, de itt a gyökértérben éppen a gyökérvédelem miatt sem ágyás, sem új ültetés nem jöhet szóba. Így marad ez... vagy egy puttó angyalkás szobor, amit legalább nem kellene öntözni. De akkor már inkább a virágládára voksolnék. 

A koronaalapnál megállt port és szerves anyagot is lefújtam a kis elektromos kütyümmel. Szerencsére egy egészen kis vízgyűjtő zsákon kívül nem találtam mást, de a vázágak hegyes szögű elágazása miatt koronabiztosítást építettünk be. 

Bízunk benne, hogy a rendszeres tisztogatás mellett a fa idővel elnövi ezt a kisebb korhadást és a koronabiztosítás akár már nyolc év múlva feleslegessé is válhat. 

Az egyik fotón sorban lévő kis pöttyöket mutatok, ezeknél a harkály volt a ludas. Azt tudni kell, hogy a harkály mindenáron megoldja a csemegézést, akár úgy is, hogy a jobb állapotú fákat kezdi el kopácsolni. Emiatt is érdemes a kertünkben meghagyni néhány rosszabb állapotú fát – természetesen biztonságos méretben –, kifejezetten élőhelyteremtő céllal: a harkály is jól jár és így az egészséges fát is nagyobb eséllyel békén hagyja.