Átültetési sokk

Mégis hogyan lehetséges, hogy betontáblák apró zugaiból vagy akár ereszcsatornákból is fák nőnek ki, vagy éppen az, hogy kopár sziklákon növő példányok akár több száz éves kort is megérnek, miközben egy százezrekért vásárolt, nemesített, többször átiskolázott csemete pár év alatt kiszáradhat? Vagy ha meg is marad, évekig vergődik, mire magához tér.

Kicsit leegyszerűsítve a választ, az átültetési sokk miatt van mindez - ebben a bejegyzésben ezt a kérdéskört járom körbe nagy vonalakban.

Ha olyan apokaliptikus filmeket nézünk, melyek során a civilizációnk nagy része elpusztult, a látványtervezők úgy saccolnak, hogy öt-tíz év alatt a természet elkezd visszafoglalni mindent, és minden gyönyörűen kizöldül. Akár néhány katasztrófa sújtotta övezet is példa lehet erre, de ha az országon átautózva elhagyott parasztházakat látunk, aminek a nappaliján keresztülnő egy-egy fa, akkor gyakorlatilag ugyanezzel a jelenséggel találkozunk.

Egy fa megeredéséhez és megmaradásához elegendő egy maréknyi föld, és ha nem háborgatjuk, szinte bármilyen szélsőségnek képes lehet ellenállni. És ez lesz a kulcs, hogy nem háborgatjuk. Telis-tele az internet hegyi sziklákon növő fákkal, amik szinte a semmiből indulnak vagy éppen már a szikla is kimosódott alóluk és tényleg szinte a semmin, a semmiben állnak, mégis, dacolva az adottságokkal, továbbra is megmaradnak. Ezek a fák magról keltek, valószínűleg a szél vagy állatok által jutottak a végső helyükre, majd a gyökérnevelés és a lombbontás után szinte azonnal elkezdtek alkalmazkodni az adott hely körülményeihez. Amelyek bármennyire is szélsőségesek, mindig állandóak, hiszen életük során nem változott meg a tájolásuk, a termőközegük, nem lettek metszve, a gyökereik nem lettek elvágva, nem kaptak műtrágyát, permetszert vagy más kemikáliát és persze soha nem változott a helyük. 

Egy átültetett csemetével a fent felsoroltak mind megtörténhetnek. Gondoljunk csak bele! Egy csemetekertben kicsit akár sűrűn ugyan, de alapvetően optimális körülmények között elkezdenek gyökeret nevelni a facsemeték, felbátorodva a tápanyaggal dúsított termőföldtől viszonylag hamar nagy méretet érnek el. Növekedésük során többnyire nem találkoznak károsítóval vagy ha mégis, akkor mire érzékelné a növény a problémát, egy célzott permetszer már meg is szüntette azt. És így éldegélnek ezek a fácskák pár évig teljes békében a csemetekert gondoskodó szárnyai alatt.

Ha átiskolázott vagy többször átiskolázott növényről beszélünk, akkor ők már többszörösen átélték az átültetési sokkot, így növekedésük még inkább lelassul. Na, de haladjunk is tovább! Elérkezik az értékesítés pillanata és ezeket a növényeket szabadgyökérrel vagy földlabdával kiemelik és elutaztatják. A szabadgyökerűeket többnyire rögtön a végső helyükre viszik, a földlabdás fák először akár valamelyik kertészeti árudába is kerülhetnek és csak innen utaznak tovább.

Egy közterületi ültetésnél optimális esetben a földlabdánál 1,5-szer nagyobb ültetőgödör készül, amely körül van további 9-12 köbméter (pl.: 4m széles x 3m hosszú x 1m mély) jó minőségű termőföld a leendő gyökértérnek. Először is levágják a földlabdáról a drótot és minden más kötözőanyagot, majd bekerül a fa az ültetőgödörbe esetleg valamilyen gyökeresedést serkentő anyag kíséretében. Kikarózzák a fát és valószínűleg meg is metszik - a metszés sok esetben szükséges is, mivel általában nagyobb a korona a földlabdánál. (Korábban írtam egy bejegyzést a korona-gyökér egyensúly fontosságáról, ezt is érdemes lehet elolvasni: https://www.arboristabence.hu/l/korona-gyoker-egyensuly/). Rétegrendben kellene visszatölteni a földlabda mellé a földet, ez azonban sajnos nem mindig történik meg, de némi tömörítés és beiszapolás után minden kész, el is lett ültetve a fa.

És most képzeljük magunkat a kis fácska helyébe! Minden optimális, szinte nincs is gondja az életre, majd gyökérvágás után egy-két napig pörög-forog vele a világ, és mire minden rendeződni látszik és visszakerül az anyaföldbe, egyszer csak azt veszi észre, hogy még a nap is máshol kel fel. Mivel az ültetés előtt és után nem feltétlenül ugyanúgy vannak tájolva a fák, ez valóban könnyen megeshet velük. 

Eddig ismeretlen irányokból és erősséggel elkezd fújni a szél, amihez sem a törzs, sem a korona nem alkalmazkodott még, de mivel kicsi a fa és ki is van támasztva, ez inkább csak kényelmetlen lehet számára.

Majd elérkezik az este.. és a közvilágításnak "hála" nem akar eljönni a pihentető sötétség - de még ezt is sorolhatjuk az új hely kisebb kellemetlen érdekességei közé.

Ha frissen ültetett fánknak még a fentiektől sem ment el a kedve, akkor elkezd növekedni és áttolja a gyökereit a földlabdán az ültető gödör visszatöltött földjébe, azonban itt vagy nincsen, vagy felborult a talajélet. Így az átgyökeresedés lelassul. Ha pedig valamelyik oldalon még épület vagy út is található, akkor az áthatolhatatlan fallal találkozva akár meg is fordulhatnak a gyökerek. Nem csoda tehát, ha előbb-utóbb a koronán is meglátszanak az átültetési sokk következményei. 

Később a támasztás is lekerül, vagy az évek alatt megsérül, funkcióját veszti, de fiatal fácskánknak előbb-utóbb mindenképpen találkoznia kell a széllel és a velejáró erőkkel.

Mivel van egy vitorlafelület és egy hosszú erőkar, az átgyökeresedés igazi próbatétele következik: ha a gyökerek vagy azok egy része elszakad, az addig felépült korona egy része szintén elvész és az ültetés pillanatához hasonló állapot alakul ki, csak már tartalékok nélkül.

És ez csupán a jéghegy csúcsa! Megjelenik a por, az extrém meleg, amely az épített környezettel jár és amit a burkolatok is visszavernek vagy éppen nem engedik át a csapadékot a gyökerekhez, de még az is lehet, hogy egy nagyobb esőnél extrém mennyiségű víz érkezik. A fűnyírás miatt gyakran elkezd sérülni a gyöktő, nincsen többé gondos permetezés sem és a károsítók is tobzódhatnak. És még folytathatnám a sort.

Talán kicsit szélsőséges példáknak tűnnek a fent leírtak, és ha nem is minden egyszerre, de sok behatás éri a fákat kiültetés után és nem csoda, ha megszenvedik az első pár évüket. Éppen ezért a leggondosabban kivitelezett, legnagyobb befektetés mindig a faültetés kell, hogy legyen, ugyanis hosszú távon nincsen drágább egy rosszul elültetett fánál. Egy jó minőségű csemetén és a beépítendő anyagokon nem szabad spórolni, mert az elültetett fák pár évenkénti cseréje végül sokkal magasabb költségeket fog felemészteni. Nem beszélve az etikai problémáról, hiszen azt sosem szabad elfelejtenünk, hogy élőlényekkel van dolgunk. 

A legtöbb felsorolt probléma szakszerű ültetéssel és megfelelő csemeteválasztással elkerülhető lenne és látok is profi kertész kollégákat, de még civileket is, akik kellő odafigyeléssel végeznek egy-egy faültetést és ilyenkor a fenti behatások lényegesen mérséklődnek is az általuk ültetett fáknál. Valamint a permakultúra, de a minierdő koncepciók vagy a konténerben nevelt fák is többek között ezekre a problémákra is megoldást igyekeznek kínálni.

Az épített környezetbe történő ültetés kihívásaival mindenütt szembesülnek és mindenütt keresik is rá a legjobb megoldásokat. Tavaly, az augsburgi faápoló napokon a kiállítók szerintem nagyjából egyharmada valamilyen faültetést segítő termékkel vagy technológiával érkezett a vásárra, és az előadások között is jócskán akadtak olyanok, amelyek a városi faültetéssel foglalkoztak. 

Bízom benne, hogy az írásom segítségével a legtermészetesebb, illetve a leginkább mesterséges körülmények között születő fák kontrasztja kicsit jobban érzékelhetővé vált.