Madárbarát kertfolt

Madárbarát kertfoltot alakíthattunk ki egy korábban kiszáradt és kivágott kőris gyökérterében. 

A koncepciónk az volt volt, hogy minél több lombkoronaszintet alakítsunk ki, mindezt pedig olyan növényekkel tegyük, amik kedvesek a madaraknak és akár csemegézhessenek is belőlük. Az aranykőris kivétel, neki az lesz a dolga, hogy gyorsan nőjön és a kőris helyét átvéve övé legyen a legfelső lombkoronaszint, ezzel részben megoldva a többi növény árnyalását, egy védettebb zug létrehozását. A madárberkenyék és a fává nevelt szárnyas kecskerágó így védve, egy félárnyas közegben tudnak majd második- és harmadik lombkoronaszintet kialakítani. Végül alul maradnak a hóbogyók, a somok, a madárbirsek, a cserszömörcék és a kányabangiták, szintén a madarakra és esetleg a sünökre is gondolva. 

Mivel kell a törzsárnyalás a fiatal, frissen ültetett fáknak, ezt megoldhatjuk más fákkal és növényekkel is, ahogy azt mi is tettük ebben az esetben. Talajtakarónak aprítékot terítettünk el, amit néhány héttel ezelőtt hagytunk a kertben Karcsival, amikor az ápolások során lemetszett ágakat daráltuk a helyszínen. Időközben az apríték elkezdett lebomlani, így kevésbé látványos, kevésbé kontrasztos az ősgyeppel és bár az esztétika sem utolsó szempont, mi ennek a folyamatnak azért nagyon örültünk. 

A későbbi fenntartást megkönnyítve pedig vágtunk a talajba egy ék alakú szegélyt, amibe behúztunk aprítékot, így nincs szintkülönbség az ágyás széle és a gyep között. Majd némi holtfát pakolásztunk még a talajtakaróra, hogy a proteint is megtalálják szárnyas barátaink, illetve természetes szivacsként működve a fák alatt is tárolhassanak valamennyit az egyre ritkábban hulló csapadékból. 

A korábbi kivágásból megmaradt kőris törzsdarabot még itt-ott kifaragtam, ezzel katalizálva a bekorhadások terjedését, a csonk tetejére pedig mohával megspékelt rovar- és madáritatók kerültek.