Zöldjuhar ápolása

Ennek a csőként kikorhadt zöldjuharnak szinte csak vízhajtásokból áll a koronája, most ismételten ezeket metszettük, rövidítettük. 

Már korábban is ápoltuk a fát, előző alkalommal kapott egy támrendszert is, bár szerencsére ez inkább csak egy plusz biztonságot adó szerkezet, hiszen lazán fekszenek fel a vázágak a hevederre. 

A keskeny csőfalban futó rostok viszont egészen dinamikusan fejlődő koronát tartanak fenn, amit így rendszeresen metszenünk kell, hiszen a kikorhadt törzs komolyabb mennyiségű lombozatot már nem lenne képes megtartani. Ahogy pedig elaprózódnak a metszett ágvégek, egyre inkább eloszlik majd a fa növekedési erélye és egyre inkább egy elbokrosodó korona alakul majd ki.

Erről a fáról egyébként eszembe jut az egyik előadás, amit egy prágai szakmai konferencián hallottam. Vagyis annak egy érdekes mondata, részlete. A konferencián szakmai konzultációs standardokat mutattak be, például a faértékszámítás kapcsán. Volt egy spanyol előadó, aki nagyobb fák átültetésével foglalkozott és az egyik neki feltett kérdés kapcsán elmondta, hogy ez egy nagyon klassz dolog, mármint meghatározni egy fa értékét, akár pénzbeli értékét, de különbséget kell tennünk fa és fa között. Vannak standard fák (például itt egy fasor sokadik tagjára is gondolhatunk) és vannak különleges fák, amiknek az értékét nem érdemes ilyen módon kalkulálni. Mert egyszerűen különlegesek. Erre a zöldjuharra is én valahogy így tekintek; a megbízóim számára értékes ez a fa, szeretik, ragaszkodnak hozzá, szeretnék, hogy ameddig csak lehet, velük maradjon. Jó látni, hogy vannak ilyen kapcsolódások fák és emberek között, szerintem ez a legfontosabb.

A támrendszer építése során készült képek: